Szintézis

Olyan érzés leszállni a buszról, mint a víz alól feljönni. A világ kiszínesedik, éleket kap, minden kitisztul. Levegő után kapkodom, hogy a tüdőmbe jusson a friss oxigén, amely aztán sejtről sejtre vándorolva élettel látja el fáradt testem minden részét. Semmit nem aludtam huszonnégy órája, és az agyam alvásért sikítozik. Nem vágyom jobban semmi másra, csak egy százhetven magas és körülbelül száz centi széles helyre, ahol eldőlhetek, és nem vagyok útban senkinek. Az már csak plusz, ha nem annyira kemény a felület. Előkapom a zsebemből a telefonom, és megnézem mennyi az idő. Négy múlt, kicsit késett a busz. Laurennek el kellett menni dolgozni, azt mondta, hogy a postaládában a kulcs. Eredetileg kijött volna elém, mert fogalmam sincs merre lakik. Hála a modern technológiának gyorsan betöltöm a térképet, és bepötyögöm a címet. A nap forrón tűz, pedig még csak június eleje van. Alig látom a képernyőt a vakító világosságban. Árnyékot vetek a kezemmel, és ekkor veszem észre, hogy alig 6